Gyönyörű környezetben, hatalmas alpesi csúcsok mindenfelé, és szikrázó napsütés fogadott Ausztria nyugati csücskében. Miért pont ide látogattam? Jogos kérdés, de prózai a válasz, ez esett épp útba és az egyszerű pálya rendszere miatt úgy éreztem, be tudom járni eltévedés nélkül. Ez nem kis dolog ám tőlem.:)
A felvonót továbbra sem használom, ha nem muszáj, így várt rám kb 1300m mászás egyben, ráadásul 2755 volt a teteje. Na, erről mindenkit lebeszélnék, kivéve, aki pontosan tudja, mire vállalkozik.
Jellemzően 15-25% közti meredekségen másztam, de bőven akadt 25% feletti rész is, sőt pár 30+% is. Az első 2/3 aszfalton, majd a maradék murván vitt. Az utolsó kétszáz szint az már nagyon fájt, tényleg öngól.
Ebből rúgtam még egyet, bár nem nagyon volt más opció. Egy kék és egy piros pálya hozott le a csúcsról. A kékkel kezdtem, ami az aszfalt végéhez a köztes állomáshoz vitt. Szerintem ez a népszerűbb, de nekem nem tetszett, olyan semmilyen volt. Tekergett a hegyoldalban, félelmetes panorámával, minden második kanyarban életveszély hibázni, mert a völgy felé esel, csak nem puha pázsitra, hanem jópár méter szabadesés után éles és nagy sziklákra. Amolyan flow trail szerű akart ez lenni szerintem, de olyan sok közepes méretű éles kő volt rajta, szerintem nincs is más, nincs talaj, hogy az én bicajommal és a vékonyabb falú Nobby Nic gumikkal észnél kellett lenni. Egy nagy DH, vagy egy enduro géppel lehet benne azért flow, ezt aláírom. Mire innen levergődtem, addigra tudtam, hogy ilyenen nem akarok még 850m szintet veszteni, nem ezért küzdöttem ennyit. Helyi erőktől megtudtam, hogy a másik trail, ami piros és szintén a csúcsról megy le, de nem érinti ezt a köztes állomást, az sokkal jobb, több kihívást tartogat, és változatosabb is. Így visszagyömöszöltem magam a 2750-es csúcsra és miután ott pihentem magamba némi erőt, neki veselkedtem a pirosnak. Na, ez már sokkal jobb volt. tényleg változatosabb, persze van benne ugyanolyan szakasz is, mint a kékben, de sokkal meredekebb, technikásabb és emiatt lassabb is (ez jobban fekszik nekem és a bicajomnak) Aztán később klasszik alpesi traverz trailek, majd éles szerpentin, erdei meredek gyökere és sok fincsi rész. Nem ez lett ugyan álmaim ösvénye, de sokkal jobb volt, mint az első kék. Amúgy mindkettő jó gumigyilkos, az oldalfalát sem nehéz kivágni az éles kövekkel, de inkább, az hogy zabálja a mintát. Cserébe viszont tapadnak a kövek rendesen.
Jó mulatság, férfimunka volt, de többször nem csinálnám meg. Sőt kisgéppel felvonóval sem szívesen körözgetnék itt egész nap. De hosszabb rugóúttal és nagyon erős 2.5-2.6-os gumikkal azért biztos élvezetesebb.
A nap tanúsága: nem minden tehénszar száraz, ami annak látszik!!!
